2014. október 26., vasárnap

A GÖMB kollekció Nr.2 // THE ORB collection Nr.r

Ahogy az előző bejegyzés végén említettem (olyan mintha egy szappanopera forgatókönyvét írnám :D) újabb darabok is születtek a gömb ékszerekből. Az ötlet pedig akkor jött, amikor a kis próbadarabot patináztam, és az asztalon hevertek a gömbök is. Viszont a házasságuk szorul némi magyarázatra: tudod, hétfőnként járok az ötvös workshopra, és nagyon sok új technikát tanulok, nem kellene agyaggal, gyurmával, és hasonló lenézett anyagokkal vesződnöm. De én nagyon szeretném megtartani őket az ékszereimben, mert izgalmasak, újak, lendületesek.

Úgyhogy miközben a kis fület forrasztottam a medálra, arra gondoltam, mi lenne ha megcsinálnám amire tényleg vágyom: ötvözni az eddig használt anyagokat (gömb) és az újonnan tanultakat (medál). Sokat nem kellett gondolkoznom, mert a válasz természetesen: igen, csináljuk!
Mit szólsz, jól döntöttem?

As I mentioned at the end of my previous post (OMG I feel like writing a telenovela :D) some more versions of the "egg" jewelries were born as a result of a coincidence. I was thinking on a fully other concept when I saw the "light" in the mess (yes, real mess, my  table was everything but not organized): the orbs were rolling beneath the test-pieces of the patina covered metal. So I decided to assist in a beautiful marriage...Why I was so brave to mix copper with clay? You know I'm having the jewelry-making sessions Mondays, and no matter we learn how to handle different metals I still love to work with my ordinary materials like clay, paper, etc. So I would like to mix the techniques and materials as I do believe that this is how exciting, new-wave things are born. 

I didn't have to convince myself: of course I gave a try! :) 
Do you think I was right? 


Itt a rézlap szálcsiszolt és felületkezelt, de semmi "extrát" nem kapott, mert így szép ahogy van.

I didn't want to overcomplicate this piece, nice as it is, without any "extras"



 

Aztán a következő gömb kapott egy patinázott lapot, illetve kristályokat. Csodaszépen működnek együtt!

The next "egg" got a piece of metal with patina as a friend and also some crystals on the inner surface. They're cooperating beautifully !


A harmadik gömböc is patinázott rudat kapott, minden fakszni nélkül. Se kő, se festés, csak a réz és az agyag.

The third orb got also a metal piece with patina. No crystals, so paint, just copper and clay. 




És eljött a pillanat ahol nehézségekbe ütközöm: sokat beszélgettem különböző emberekkel arról, hogy mennyire kell, hogy egy kisplasztikának, festménynek, ékszernek története legyen? Ha van is, azt mennyire árulja el az alkotó? Vagy ha nincs, akkor nem lehet egyszerűen "csak" szép / elgondolkodtató / megosztó? Amikor a fenti ékszereket csináltam, csak azt éreztem, hogy igen, van oka a formának, van oka az anyaghasználatnak és az elhelyezésnek. De még nem tudom megfogalmazni, leírni meg aztán végképp nem...Úgyhogy maradjon ez egy nyitott kérdés a pszichológus olvasóimnak! :-)

Aaaand, yes, we arrived to the moment where I have something to consider: I was really thinking a lot about the question whether the  jewelries always need to have some message, meaning, story behind. If there is any should it be clearly communicated (I mean said straightforwardly) by its creator? Could they be simply "nice"?  When these jewelries were in my hands I just felt that there is an exact reason for the shape, for the material they are made of, and also the position of the different parts. But I think it is not time  for saying them aloud...neither time for writing them down...So this will remain an open question to my "psychologist" readers! :)

A GÖMB kollekció Nr.1 // THE SPHERE collection Nr.1

Nagyon csábító volt, hogy "tojás" ékszereknek nevezzem ezt a pár darabot - ahogy az egyik barátom volt kedves elkeresztelni őket - de ellenálltam, elvégre ez komoly dolog :)

I almost convinced myself to name the collection after my friend's first thought: eggs. But come on, giving name to a jewelry collection is a serious thing :)

Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretem a gömböt. A gömb jó, a gömb kerek, szépen belesimul a kézbe...szóval égtem a vágytól, hogy kipróbálhassam ezt a formát. (Remélem pszichológusok nincsenek az olvasóim között, és kezdik el elemezni a viszonyulásomat a különböző formákhoz...:D) Viszont nem kis fejtörést okozott, hogy hogyan fogom tudni őket előállítani. Az anyag már megvolt, mindenképpen a levegőn száradó gyurmát szerettem volna használni ami száradás után keménnyé válik, de nem tudtam mire formázzam rá. Éjszakákon keresztül töprengtem, és a mini lufi tűnt a nyerő segédeszköznek (kékharisnyák ne olvassák a következő sort: igen, az óvszer is eszembe jutott. Sőt, ki is próbáltam. Elszánt vagyok, na!), úgyhogy másnap berongyoltam egy DM-be, hátha találok megfelelő méretű lufit. Természetesen nem találtam. Már kezdtem nagyon csalódott lenni amikor megakadt a szemem egy 100as csomag konyhai gumikesztyűn (tudod, az a fehér, vékony, amiben az amerikai filmekben meg a főzős műsorokban a csirkét darabolják...most komolyan, van olyan aki a saját háztartásában ilyet vesz a kezére, hogy felvágjon egy pörköltnek valót??? na mindegy...) ....AHA, gondoltam, te jó leszel. És már vittem is haza, nyisszantottam le az ujjait, felfújtam, bevontam a masszával és ilyen frankó kis gömböket kaptam eredményül:

You agree or not, sphere is a lovely shape...so I was dying to work with this form. (Hope I do not have any psychologists among my followers, who will analyze my addiction to different shapes...:D) Okay, but how will I create them? I decided to use clay, but I didn't know what should be the base on which I can shape it. I have this question on my mind for long-long nights, and the most obvious solution was the mini balloon (sorry for my prude readers, but I have to admit I also tried to use condom for this purpose...see, I'm very determined! :)) Of course magically all the mini balloons vanished from the household stores, but suddenly had an idea: I bought a package of very thin rubber gloves, cut their fingers, blowed them up and that's all: had the best tool :) And the result: 


Ezeket már csak csiszolni kellett, majd elképzelni, hogy mi legyen belőlük...mutatom milyeneket képzelődöm :-) Ő volt az első darab, a Kolumbia - Görögország VB meccs alatt készült el (nem volt egy izgalmas mérkőzés...) Nagyon szeretem, már volt rajtam párszor, és a mozgó alkotórészek miatt a  ismerettségi körömben lévő összes gyerkőc odáig volt érte.

I just had to polish them and add a little extra...well, this is the first piece of the ORB collection, born during the Columbia-Greece World Cup match (was't that exciting one, was it?). This is the absolute favorite of all the kids in the neighborhood, due to the small sliding parts. 




Aztán arra gondoltam, hogy készítek egy elegánsabb verziót is, Swarovski kristályokkal kiegészítve, így született ez a nyaklánc. Gyönyőrű, ahogy a kristályok fénye játszik a gömbök belső felületén. Nem szeretem a kihívó dolgokat, és itt sem a "full total" megmutatása volt a lényeg. Mert amit csak sejtünk az sokkal izgalmasabb, nem igaz? :)

I also decided to create an elegant version with Swarovski crystals inside. I love to watch the dance of the crystal-reflections in the inner side of the balls. I never liked to show the full picture, as I do believe that the hidden beauty is always more exciting, isn't it? :)




Ééés kaptam egy kis hírverést is, a Nem Mind Lom blog jóvoltából, nézd csak: http://nemmindlom.blogspot.hu/2014/08/olvasoi-munkak-i.html

Szóval mindenképpen szerettem volna folytatni a "tojás" ékszerek során, de a nyár eseményei kicsit másfelé sodortak, és bevallom őszintén, ötlettelen is voltam (persze, készíthetnék még pár köveset, ilyen-olyan színűt, de mindig eszembe jut valami új, és megyek tovább. Viszont ez garantálja, hogy a DASH ékszerek közül soha nem jön szembe ugyanolyan az utcán ;-))

Aztán pár hete amikor nem is számítottam rá, jött egy új ötlet, és elővettem a gondosan eltett gömböket. Így pár nap alatt megszületett a kollekció második része...amit egy új bejegyzésben mutatok meg Neked... :-)

Aaand, I had the honor to show my jewelries at the Nem Mind Lom blog, check out for the following post for more: http://nemmindlom.blogspot.hu/2014/08/olvasoi-munkak-i.html

So I definitely wanted to continue the "eggs", but I had a lot to do  and - to be honest - I didn't have any idea. Some weeks ago I had been inspired by a totally accidental situation so I grabbed the eggs and created the second part of the collection...which will be shown in a separate post :) 




Patina // Patina

Persze, gyönyörű amikor egy ékszer csodásan polírozott, csillogó-villogó vagy éppen selyemfényű, de engem érdekelt, hogyan lehet patinát készíteni, a sárgaréz pedig tökéletes alanya az ilyen kísérleteknek.

Of course it is fascinating when a jewelry is well-polished, shiny, vibrant, or even has a silken shine. But I wanted to try how to create patina, and copper was the best choice for this experiment! 


A "receptet" nem én találtam ki, hanem a következő oldalon olvastam: 
http://jewelrymakingjournal.com/vinegar-and-salt-patina/

A lényeg, hogy 1:1 arányban oldasz sót ecetben, és ebben a löttyben hagyod a szép, fémtiszta réz ékszeredet. Érdemes már a kész, forrasztott formát patinázni. Hogy miért, azt később a saját káromon tanultam meg, de erről pár szót bővebben lent. Szóval sós ecetbe áztattam a próbadarabot...

The recipe can be found on the following webpage: http://jewelrymakingjournal.com/vinegar-and-salt-patina/
The main point is to mix salt and vinegar in 1:1 proportion and all what you have to do is put your jewelry into this liquid and wait an hour...


...majd egy óra elteltével kivettem egy papírtörlőre és megsóztam. Ezek után pedig száműztem a teraszra az éjszakára. Nagybetűs rész következik: CSAK JÓL SZELLŐZŐ, VAGY NYITOTT HELYEN DOLGOZZUNK AZ ECETTEL ÉS A SÓVAL, MERT VESZÉLYES!!!

...an hour later you can remove the piece from the liquid, put it on a paper towel and forget about it for at least 24 hours. Be careful please: WORKING WITH SALT AND VINEGAR IS DANGEROUS, YOU HAVE TO VENTILATE FREQUENTLY OR DO THE EXPERIMENT IN OPEN AIR!


Kb gyerekkoromban voltam ilyen izgatott december 6-án, hogy mit találok az erkélyen, úgyhogy korán (értsd: reggel 9) kipattantam (értsd: fél óra agonizálás után kivánszorogtam) az ágyból és mi fogadott? Na miii?? Semmi. Ez:

Last time when I was such excited in the morning I was waiting for Santa, so early in the morning (...9am) I jumped (...strolled) out of bed, and what I saw was.....WHAAAT???? Nothing! This:  


Persze, szép meg minden, de azért nem egészen erre gondoltam. Úgyhogy begurultam, betettem egy újabb körre, én meg elmentem éjszakára a  barátnőmmel bulizni :) Másnap végre az elképzeléseimnek megfelelő eredményt mutatta a kis próbadarabom, úgyhogy lemostam róla a sót, méretre vágtam, reszeltem, csiszoltam és felforrasztottam a függőt rá (mivel medálnak szerettem volna használni a két kis lapot). És itt jön a válasz a "Miért érdemes már kész darabot patinázni?" kérdésre: mert a forrasztás közbeni hőtől megváltozik a patina színe. Plusz utána a timsó-fürdő sem tesz neki túl jót. Nem lesz ronda, sőt,...csak hát nem zöld, hanem szép pirosas színű lesz:

Okay, it's nice of course, but this is not what I expected. Unfortunately I lost my temper, so casted it away to the balcony, and I went out with my friend to have a party. Next day I saw that my "pedagogic methods" were impressive, so I cleaned the test pieces, cut and polished them. Then I soldered the little hanger on them, and this was the point where I leant why I should have done the whole process with the finished piece: due to the high heat the patina changed its color to red...anyway, I still love it:




De ha már így belejöttem, készítettem még két nagyobb lemezt, hogy legyen miből dolgoznom majd. Szerintem szuperül néznek ki, alig várom, hogy új életet kapjanak egy különleges ékszerrel :)

I decided to prepare some more material which is only waiting for gaining a new life in a unique jewelry :)




És hogy mi lett a két függőből? Mutatok egy kis darabot...a többit pedig egy későbbi bejegyzésben :)

I show You a little piece of the jewelry where I used the test-pieces...the "whole picture" will come soon in a separate post :)



2014. október 25., szombat

Az úgy volt... // I was to do it, really...

Gondoltam egyet, és kivettem a hosszúhétvége előtti három napot, kreálva így egy egész hetes szabadságot. Már előre örültem, hogy mennyi mindent tudok majd csinálni, egy csomó ékszert, befejezem a "tojás" kollekciót, előkészítek egy másikat, meg úgy egyáltalán: időmilliomos leszek :-)

Aztán úgy alakult, hogy...

Last week I had a long holiday and I was happy, full with plans about my new collection, and all those tasks which I'll be able to finish during this period. Yahoo, I thought I would be a time-millionair! :)
And then...

...spontán ötlettől vezérelve autóztunk egy kicsit, hogy ott lehessünk a barátaink első nagy koncertjén. Jegyezd meg ezt a nevet, mert találkozni fogsz még vele: Other Planet :-)

...spontenously we drove two hours to be at our friend's first big concert. Just remember the name: Other Planet! You will hear about them soon! :)


...hódoltam kicsit másik szenvedélyemnek is. Tudod, hogy imádok főzni, és az Alexandrában hatalmas leárazás van, így tegnaptól a gyűjteményemben tudhatom A Mester könyvét. Ferran Adriá...heves szívverés, gyönyörűségtől kibuggyanó könnycsepp elmorzsol, sóhaj, lapoz... :D plusz elővettem még párat a szakácskönyveim közül még egy kis inspirációért :-)

I was addicted to my other passion and bought some cookbooks. Ferran Adriá...OMG, tears in my eyes, yummy... :)



....csaptunk egy csajos görbe estét :-)
...had a night-out with one of my girls :)


 ...csatangoltam a Duna parton uszadékfa után kutatva. Jelenleg a vízállás miatt Duna-Orsi 1:0
...had a short tour on the banks of Danube looking for driftwood...due to the high water level Danube-Orsi 1:0 



....azért dolgoztam is az ékszereken, nem keveset, és - a nagyon "felhasználóbarát" 9-15:30ig tartó nyitvatartás ellenére - sikerült megvennem kb fél négyzetméternyi rézlemezt és pár méternyi huzalt. Ezekkel elleszek egy ideig :-)
...of course I was working on my jewelries and managed to buy some copper wire and plate (despite of the really "userfriendly" opening hours: 9am-3.30pm) 



 ...kipróbáltam hogyan lehet patinát készíteni, de ez megér egy misét (akarom mondani: egy önálló bejegyzést)
...I had a trial how to create patina on copper...but this is worth to have a separate post


Szóval volt itt minden, olyan is amit terveztem, olyan is amit nem, de mindennek helye és ideje volt. És nekem ez a legfontosabb :-)

As You can see I had a lot to do. Some of these were planned, some of them not, but they were all qualitative time spending with my beloved ones. And this is what is the most important to me :)

2014. október 20., hétfő

Mástól tanulni jó...barátoktól meg mégjobb! // It's good to learn from others...even better from friends!

Van nekünk egy barátunk, aki egy szuper blogot vezet. Mindenféle - mások által kacatnak vélt - dolgokból készít szuper lakberendezési tárgyakat, bútorokat. Nézzetek be hozzá www.nemmindlom.blogspot.hu
Amikor azonban bútorfestésre kerül sor, ez a srác mindent visszacsiszol. Ha kell, ha nem, mindent :-) Azért is olvasgassatok nála, mert én nem vagyok szakértő és csak randalírozok ezen a területen, de megmutatom, hogy milyen frankó "koptatott" hatást lehet ezzel a technikával elérni:

We have a friend who is running the following blog, where he shows how he transforms old furniture to brand-new design items. Have a look at his webpage: www.nemmindlom.blogspot.hu
The only technique he always applies - I guess this is his mark - is that he is abrading everything. Just some examples as a taste of his works: 




És hogy mi jutott eszembe: EZ MENNYIRE JÓL NÉZ KI...NE MÁR, HOGY EZ NEM MŰKÖDNE ÉKSZEREN IS! :-) Úgyhogy csináltam pár próbát különböző anyagokkal és festékekkel, és megálmodtam egy medált...most nézem, hogy a színek hasonlósága csak a véletlen műve. Nem szeretem a kéket, de szeretném majd egy másik projekthez használni, úgyhogy igent mondtam rá. Ráfestettem az alapra, jött még egy réteg a csoda-kerámiából, aztán az a bizonyos visszacsiszolás....ééés jelentem: még ékszer esetében is működik. Én imádom, még talán így a kéket is :-)

The first thing I realized when I saw them is: "OMG, looking so cool!!! It should work on jewelries too!!!!" So I created some test-pieces, and designed a pedant (I do not like blue but I will have a project later where I would like to use this color, so I said yes to it). I created the base of the pedant, then I colored it and put one more really thin layer of clay at the surface. Then came the miracle: polishing it really gently ... and YES, IT WORKS! :) 




2014. október 15., szerda

Nem hegesztünk! Forrasztunk // We are not welding! We are folding!

A férjem az ékszerkészítési tevékenységeim összességét elnevezte hegesztésnek, így sokkal egyszerűbb és viccesebb is, viszont folyamatosan ez jön a számra. De nem, nem hegeszteni járok, és nem úgy nézek ki mint a Flashdance-ben a csaj :-))

It is a pity that my husband decided to call my jewelry making hobby as "welding", as this is coming to my mouth each time I'm talking about it. But no, I'm not welding and I definitely don't look like the girl from Flashdance :))


Szóval a hétfői órán forrasztottunk, aminek kifejezetten örültem, mert forrasztanivalóm éppen akadt, nem is kevés: a kis akasztó az áttört medálra és a tollas hengerelt medálra, plusz a feladat, ami különböző gyűrűk forrasztása volt.

So last Monday we practiced the folding, which I was really happy about as I had quite a lot of pieces I could practice on: I had to stick the small holder on the back of my filigree pedant, plus I had to learn how to fold rings.


Maradjunk annyiban, hogy forrasztani - főleg szépen - nem egyszerű. Ha összegeznem kellene az egésznek a lényegét akkor azt mondanám, hogy gondolj aaaaa......prrrrrr...tüütütrűűűű....a buborékfújó fején lévő játékra, ahol a kis golyót a lyukba kell varázsolni (na fogadjunk, hogy erre nem gondoltál! :)) A golyó a forraszanyag (mi sterling ezüsttel dolgozunk a rézből készült ékszerek esetében), ami - miután meggyőzted, hogy olvadjon - arrafelé folyik ahol melegebb van. Ez így most marha egyszerűen hangzik, de aki forrasztott már egy pici akasztót (ami ezerszer előbb felhevül) egy nagy medálra (ami pedig az istenér nem akar melegebb lenni, mint az az icipici sz..khrm) az nem vigyorog ennél a résznél.

Let's agree that folding correctly is not easy at all. If I had to sum up the vitals of folding I would ask you to think about theeee......preeeeee....tadaaaaam....the tricky game on the top of the bubble pipe (bet this is not what You were thinking about!!! :)) The small ball is the solder and after you convinced it to melt, it is flowing to the direction of heat. I know, I know, it sounds really simple, but you can believe me, it is a crumb of comfort!

Megosztom veled életem második forrasztásának eredményét egy nagyon közeli képben. Nem szép, nem pontos, de az enyém :)

These are the result of my second folding in a macro pic. Not nice, not precise, but it's mine :)




Jövő héten viszont lesz időm gyakorolni....majd megmutatom az eredményt! :-)

But! Next week I will have plenty of time for practicing, so I will come with the results, hope you will see the development... ;)

2014. október 9., csütörtök

Tüskék, hullámok, textúrák // Thorns, waves, textures

Igértem nektek, hogy kicsit mesélek a "tüskés" ékszereimről: bevallom, ahogy sokan mások, én is szoktam képeket nézegetni, amik tetszenek, azokat megcsinálom, vagy éppen kipróbálok általuk egy új technikát, és a magam képere formálom. Van, aki szerint ez lopás, én viszont hiszek benne, hogy még ha ugyanolyat is szeretnél csinálni, akkoris megszólal közben a belső hang "mi lenne ha én nem arra tekerném azt a drótot"...

I promised that I will talk about my "thorny" jewelries: I have to admit that I usually check some pics for inspiration. Some says that this is a kind of theft, but I believe that even if you want to create something very similar you will hear your inner voice whispering: "what if you did it a bit differently?"...




Szóval szeretettel ajánlom Neked Heather Knight csempéit, amik a fent említett ékszereimet ihlették. Akárhányszor ezekre a képekre nézek két dolog jut az eszembe: 1., zseniális amit ez a lány művel 2., soha, semmi pénzért nem takarítanám a vásárlói fürdőszobáját :D ha többet szeretnél megtudni róla, látogass el a honlapjára: http://www.heatherknightceramics.com

So I would like to recommend You the tiles of Heather Knight, by which my above showed jewelries were inspired. Whenever I look at these photos I have the following thoughts: 1., this girl is a genius 2., there is no money on earth for what I would clean her bathroom :D check her website for further info: http://www.heatherknightceramics.com

                                               



Szóval a tüskés ékszerek így szükettek, és így szórakoztam el a következő prototípussal is:

This is how the "thorny" jewelries had been created, and this is how I was playing with the prototype:




Őt akkor hordom ha olyan kedvemben vagyok, hogy nem bánom, ha 100-ból 97-en megbámulnak...a hangulat kb ez: 

I only wear this piece when I don't mind that out of 100 people 97 will stare at me...and the feeling is like this: 


Szóval hajrá csajok, néha belefér egy bolondosabb, dominánsabb darab is, aztán lehet besöpörni az elismerő pillantásokat! Girlpower on! :-)))

Let's go girls, sometimes we have to be brave enough to wear a little more showy jewelry! You will see that the glimpses will speak for themselves! Girlpower ON!!! :)



2014. október 5., vasárnap

Azok a fantasztikus hétfő esték! // Those fantastic Monday evenings!

Három hete már pénteken a hétfőt várom, imádom a hétfőt, majd' kiugrom a bőrömből!!! :-) Nem, nem vagyok beteg, és az eszem sem ment el: minden hétfőn randizom...egyelőre még csak románc, de remélem nagy nagy szerelem lesz belőle. Hétfőnként az ötvös mesterség alapjait tanulom, az Ékezet galériában :-)

Each and every week I'm waiting for Monday evenings. I love Mondays, I'm ready to burst!!! :) Yes, everything is all right with me, and I'm not insane: it is just about my new love. Yet it is a romance but I hope it becomes a real, deep relationship later. Mondays I'm learning the basics of jewelry making at Ékezet Gallery :)

                                         http://ekezetgaleria.hu/galeria.html


Ez egy szuper kis hely, ahol megáll az idő, és semmi másra nem kell figyelned, mint magadra, a terveidre, az alkotásra, és persze a műhely-titkokra amit a lányoktól el lehet lesni. Az első alkalommal a drótokkal foglalkoztunk, Szilvi azt kérte, hogy kicsit lépjünk ki a drótból csigabigát hajlítás bűvköréből, úgyhogy tadaaam, az első ékezetes munkám ő lett:

This is a super place where time stops and you have nothing to concentrate on just your plans, your dreams, the creative process and of course your mates who can show you the tricks and tips of jewelry designing. At the first time we had to become friends with the wires. Szilvi - who is our teacher - asked us to try to push our limits and think about an unusual shape or solution. This is how my first piece had born:


Nem nagyképűsködöm, de azért jólesett amikor a profi házigazdánk megjegyezte, hogy "jajj de szép ez a karkötőalap, Orsi, látom megtaláltad a karkötő formavasat"....neeem, ezt szabad kézzel hajlítottam (később rátettük a formára és miliméterre passzolt :D) A kis körberohangálós, hebrencs szál én vagyok, a biztos alap pedig a "másik" szerelmem, akinek miután elmeséltem, hogy ezt a karkötőt a kapcsolatunk ihlette jót kacarászott :-)

I don't want to show off, but it was a really good feeling when Szilvi realized that I curved the right bangle-shape smoothly without any help :) Anyway, the thin wire is me, who is skipping around the stable, serious bangle which represents my husband...and yes, when I presented this really deep meaning of my fist real jewelry, he broke out in loud whinnying :)

Szóval az első alkalom után röpködtem a boldogságtól, pedig már az is intő jel lehetett volna, hogy a karkötőt itthon kellett befejeznem. De nem, Orsolya grandiózus tervekkel - mi mással - tért vissza a második órára, amikor is az áttörést tanultuk meg. Úgy esett azonban, hogy én kombináltam a második és harmadik óra anyagát, mert csak két alkalommal sikerült befejeznem az áttört, domborított medálomat. Lássuk:

So after the first session I was fluttering, however it could be a sign that I had to finish the bangle at home. But no, I'm not the girl who cares about small signs, no. So I arrived to the second session with grandiose plans. That time we learnt about making filigrees, but I had to combine the second and third session's theme as the time was not enough...Let's see: 

                                          "...ugyan, csak egy kis vágás van hátra és kész is (milyen kár h mindent előfúrtam, hmmm)..."

"...ohhh, come on, just a little cutting and it is ready..."



                                                "... Oké , az a reszelés igazán nem nagy ügy, negyed óra" Aztán a "kis" reszelés után jön a lágyítás, domborítás, idegbaj, megint lágyítás, még egy kis idegbaj, domborítás, akasztó-felszerelés, ééés...

"...okay, rasping is really not a big deal, I will be ready within 10 mins..." ... in reality it looked like: "little" rasping, ignition, making it convex, ignition again, a light nervous breakdown, convex again, sticking the holder at the back of the pedant, aaand....


                                       
                                          ... Kész!
                                          ... it's (almost) done! 


Persze egyáltalán nem panaszkodom, de az biztos, hogy amit először megtanulsz, nem a technika, hanem a szó: ALÁZAT

Mit szólsz, kitaláltam: holnap bejelentkezem a galériából, és kérem a kreatív energiát! ;-)

Of course I'm not complaining, but it is for sure that the first thing you learn is not the technique, but the way how TO BE SUBMISSIVE

I have a good idea: tomorrow I will check-in from the gallery and will ask for the supportive energy :)



2014. október 1., szerda

Az alma és a fája // Like father, like son

Szerencsés "mix" vagyok.
A szépérzékemet, és fogékonyságomat a finom dolgok iránt anyukámtól örököltem. Azt hiszem ezt nem kell ragoznom, a következő képek magukért beszélnek (és ezek csak "sima" ablakpárkányok):

I'm a lucky "mixture". I got my ability to feel for the nice and detailed pieces from my Mom, but I think the following pictures are speaking for themselves (and these are only some "simple" windowsills):





A kézügyességemet viszont apukámtól, és apai nagypapámtól. Igazából most visszagondolva szerencsés vagyok, hogy mindig azt láttam, hogyan készítenek a legapróbb, leghétköznapibb dolgokból is szépet, igényeset (sokszor pénz nélkül), legyen az egy fogas, vagy egy gyufatartó, jegyzettömb, bármi.

But my manual skills are coming from my Dad and my Grandfather. If I look back, I'm happy that I could see them transforming the most ordinary pieces into unique lamps, decoration, whatever. 

                       Mint például ez a - ma már igencsak retro - lámpa, nagypapám keze munkája:
For example this - now I would say retro - lamp is created by my Grandfather:


De készített ékszert ő is (aki próbált már barackmagot faragni azt szóljon, hogy a lenti mennyire egyszerű ... :-))
This monkey-pedant is also his craft (if you have ever tried to carve a peach-seed, you have an idea how "easy" it is :))



A mai napig megőrülök, hogy nincs itthon egy fél barkácsáruház raktárkészlete, mert nekem olyan természetes volt, hogy kimegyek a sufniba, vagy a garázsba, és leakasztok egy kúposfogót/kalapácsot/ilyenolyan izét aminek a nevét sem tudom, mint a városiaknak, hogy honnan indul a legközelebbi busz. Még mindig tágra nyílt szemmel csodálkozom ha kiderül, hogy nem, nincs sehol dugiban, vagy "valahol" pár dekányi vasreszelék, vagy szögből 25 különböző méretű és  formájú...tudjátok, valahogy úgy mint a viccben: - Nincs flexed??? B.zi vagy????? :-)

I'm still going crazy that I do not have the stock of half an OBI (tinker store) at home as it was so natural for me during my childhood that I just had to go out to the garage or shed and found a hammer, screw-driver or anything else I needed. I'm still wondering with wide-open eyes that we do not have half a kilo iron-dust "somewhere" in the house or 10-15 type of screws....you know, like in the Hungarian joke: - You do not have a grinding-machine??? Seriously, are you g.y????? :-)

Gondolom ezek után mondanom sem kell, hogy apukám is csodálatos dolgokat készít: ékszereket csontból:
I guess you would easily find out that my Dad is also a designer: he is creating beautiful pedants, made of bone:



Mindig ezt a példát láttam magam előtt úgyhogy én is próbálkoztam: életem első gyűrűjét drót alapra építettem anyai mamám (khm, aki csodálatos csipkét ver) karkötőjéből kicsent strasszokkal, anyai papám forrasztó ónjára feltekerve....a 3. méter után már nagyon örült, mondanom sem kell...(mondjuk róla ne is beszéljünk, aki max 3x5 cm-es darabokból maga építette meg a háznyi magas rádiós antennáját, meg az összes rádiós felszerelést...) maradjunk annyiban: volt honnan összegyűjteni a kreatív géneket :)

I had this example all my life, so I also made my first experiments quite early: when I was 8 I created my first ring with the use of the rhinestones of my Grandmother, tacking them on my Grandfather's tin wire....you can imagine how happy he was, after wasting three meters of it. Anyway, he is my Grandpa who built his short-wawe radio antenna on his own out of 3x5 centimeter pieces...So just to cut it short: I had the sources of creative genes :)

Szóval köszönöm őket, remélem az alma nem esett messze a fájától, csak éppen annyira, hogy ezeket össze tudjam dobni:

So thanks for them, and I hope that the phrase is true: "Like father, like son". Let's see: 





Mit szólnál, ha róluk szólna a következő bejegyzés?

What if the next post were about these pieces?